1. fejezet 2/2.

Elvettük a kávékat, és Suu-n még mindig láttam hogy gondolkodik. Majd belenézett a szemembe, és abban a pillanatban olyat tett amire még én sem számítottam. Mindenfélére gondoltam, hogy mi lesz erre a reakciója, de erre amit ebben a pillanatban művelt az nem jutott eszembe. Vagyis hazudok. Eszembe jutott, de nem gondoltam volna hogy ennyire kikészíti ez az ügy hogy ilyet tesz.

Szóval Suu fogta magát a kávéját a kezembe adta óvatosan, majd félve a szemembe nézett és mire mondtam volna neki valamit addigra óvatosan elfordult majd váratlanul futkározni kezdett és azt kiabálta hogy én egy boszorkány vagyok és segítsenek neki,hogy én ne bántsam őt. Abban a pillanatban azt éreztem , hogy elég a fejem annyira szégyeltem magam Suu miatt. Majd valamit tennem kellett mert csak azt lehetett látni hogy Suu ide-oda futkározik és kiabál. Erre utánna mentem és aztmondtam:

Jaaaaj istenem Suuu! Mondtam hogy nem kellett volna annyit inni iskola előtt... - majd befogtam a száját és kiráncigáltam a Mc'Don.-ból. Természetesen mindenki minket nézett.

Mikor kiértünk Suu.-t leültettem egy padra majd próbáltam nyugtatni, de ő nem nyugodott. Mérges volt rám azért mert nem mondtam el neki eddig ezeket a dolgokat és félt is tőlem. Ezt láttam a szemében.Hozzám vágta a kávéját. Majd hazaindult. Két órát ültem még azon a padon várva hátha visszatér és esetleg mond valamit. De hiába vártam nem jött. Majd felkeltem a padról és elindultam hazafelé. Egész úton nem is gondolkodtam csak mentem. Majd rádöbbentem, hogy ez volt az a dolog ami miatt a látomásomban összevesztem vele. De ezt nem tudhattam. Nagyon szerencsétlenül éreztem magam. Majd végig lehajtott fejjel mentem és búslakodtam. Majd egy jó ideig nem is találkoztam Suu.-val. Én kerestem őt de nem volt hajlandó velem beszélni. Minden éjszakát vártam hogy hátha látom őt a látomásaimban. Mindent megadtam volna érte hisz ő maradt nekem egyedül és most őt is elveszítettem.

Majd mikor már 3. napja nem beszélt velem Suu. akkor meguntam és elhatároztam hogy megismerkedek a szomszédaimmal. A Jobboldali ajtónál az 5.ös szám alatt Christine néni lakott. 80 éves. Alacsony, bottal botorkáló néni. Nagyon aranyos volt de vele mégsem mehettem el sehová. Főleg bulizni. Furcsán festett volna amikor beállítok egy 80 éves nénivel.Majd egyik éjszaka egy fiúval volt látomásom. És jött a következő fontos dátum:

1945. augusztus. 20.

Ezen a napon csöngettem be a baloldali szomszédaimhoz. Itt egy fiatal srác lakott az apukájával. Jacob Black. 

Vele már az első szóváltásnál éreztem hogy megértjük egymást. De ugyanakkor éreztem hogy valamit eltitkol előlem. Egyre többet találkoztunk majd 25.-én végre el mert hívni moziba. Mikor mondtam hogy menjünk úgy örült mint egy kutya. Majdnem megzabáltam.

-Mit szeretnél nézni? - kérdezte örömében - Valami nyálas,romantikusat?Horrort?Akciót?

Míg ezeket kérdezgette én elgondolkoztam rajta hogy talán neki is tudnia kéne a fura dolgaimról. Vagy talán mégsem?! Nehogy úgy járjak mint Suu-val? A fene tudja...