Szóval gondolkodtam rajta, hogy elmondjam-e neki. 5 napja ismerem. Elég idő ez ahoz, hogy megbízzak benne? Majd egyszer csak azon kaptam magamat, hogy csak állok és bámulok magam élé Jackob meg bökdös.
- Mary?! Mary?! Hallassz? Valami baj van? Nem szereted a mozit?
- Őőő. mi? milyen mozi? - néztem rá érthetetlenül.
- Hát csak fél órája beszélek hozzád, de mindegy... A lényege az volt , hogy lenne-e kedved moziba menni?
-Persze! - helyeseltem. - Mit nézünk?
-Hát valami akció vagy horror? - nézett rám kérdően.
-Húh eg jó horrora kiváncsi lennék.
-Rendben akkor ezt megbeszéltük.
Majd beszélgettünk még egy picit és aztán mindketten hazamentünk. Gondolkodtam. Ültem a szobámba... Majd felkaptam a kabátomat és elmentem a könyvtárba. Mióta Suu-nak elmondtam azóta minden pillanatban a furcsa képességemre gondolok. Megnézem hátha írnak valamit róla...
A könyvtár 3 saroknyira volt. Általában a 3 sarok nem tűnik olyan soknak. De amilyen szerencsém volt pont mögöttem jöttek az egyetem legjobb cicababái. Minden fiúnak ők kellettek. Sosem értettem a férfi agyat, hogy mit szeretnek ezeken a cicalányokon. Magassarku cipő,miniszoknya és a többi... Direkt siettem , hogy ne kössenek belém. De hallottam ,hogy rólam beszélnek,majd őkis direkt gyorsabban jöttek. A három cicababa leelőzött és természetesen közben lökdöstek. Nem tudom miért nem szeretnek engem. Pedig én semmivel nem ártottam nekik. Nem értem őket...
A könyvtárhoz értem. Bementem és a természetfeletti dolgokat keresgettem. Két óra keresgélés után úgy gondoltam, hogy feladom. Majd a kezembe akadt egy könyv ami csak a jövőbelátásról ír. Ezt amilyen gyorsan csak tudtam kikölcsönöztem és siettem vele haza hogy kiolvassam. A lépcsőházban Jackob jött velem szemben. Köszönt és mikor azt hittem hogy végre megusztam és nem szurta ki a könyvet akkor visszafordult és megszólított:
-Mary!
-Igen? - kérdeztem vissza.
-Milyen könyvet viszel magaddal? -kérdezte,majd felhuzta az egyik szemöldökét.
- Őőőőő! - teljessen lefagytam majd nyökögni kezdtem. - Izé ez egy. Mi is?! - ránéztem a könyvre mintha elfelejtettem volna, majd míg ugytettem mintha elolvstam volna kitaláltam valamit.
-Ja hogy ez a könyv? - kérdeztem mintha nem esett volna le. - Ez csak egy ilyen misztikus könyv. Házidogát kell írni aztán az első könyv ami a kezembe akadt lekaptam. - magyaráztam ki magam.
-Aha. Értem. - mondta Jake,
- És te merre mész? - kérdeztem gyorsan valamit, hogy tereljem a témát.
- Ja. Izé. Én hova is? - gondolkodott. - A suliba mert elkell hoznom egy papirt. Igen egy papirt. - ismételte magát.
-Értem. Hát akkor jó utat.
-Köszönöm.-mondta, majd megfordult és elment.
Huh. Ezt jól kitaláltam. -gondoltam magamba, majd büszkén indultam tovább.
Siettem, hogy végre olvashassam a könyvet.
Beléptem a lakásba, ledobtam a kabátomat, majd siettem be a fotelba. Lehuppantam, a könyvet a kezembe vettem, majd megcsörrent a telefon. Elgondolkodtam rajta, hogy nem veszem fel, de rávettem magam és nagyon jól tettem.
Odaléptem a telefonhoz, felvettem majd mondtam:
-Hallo Tessék!
-Szia Mary te vagy?
-Úristen! Suu! Te vagy?
-Igen én. -mondta, de hallottam a hangján, hogy valami nincs rendben.
-Valami baj van? - kérdeztem.
-Igen. Van egy kis probléma.
-Na de mi? Mondjad már. - sürgettem.
-Balesetem volt. Segíts rajtam. - mondta majd elkezdett sírni.
-Hol vagy pontossan? Mi történt? - kérdeztem.
-Kisiklott a vonat amivel Chicago-ba mentem volna. - mondta.
-És melyik kórházban vagy? Azonnal indulok... - mondtam.
-Ez a gond. Nem vagyok kórházban. A vonat körülbelül 5 perce siklott ki, és én most a roncsok alatt fekszek.
-Jézusom. - elszörnyülködtem, majd abban a pillanatban elsem hittem mi történt.
-Nyugodj meg Suu. Azonnal indulok és hivom a mentőket is. Maximum fél óra. - nyugtattam meg.
-Rendben! Nagyon siess! -mondta, majd egy olyat mondott amire nem számitottam pont most - És Mary?
-Igen? -kérdeztem.
-Neharagudj hogy ezt tettem veled.
-Semmibaj Suu! Nyugalom! Sietek! - nyugtattam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése